Sziasztok! Négy évvel ezelőtt ugyanezzel a címmel volt egy írásom, ami miatt elég sokan kerestek fel különféle kérdésekkel. Arról volt benne szó, hogy a ‘Tárjuk fel előző életeinket’ portálon volt egy beszélgetős internetes program, ahol is mindenki elmondhatta előző életes élményeit. Tátott szájjal figyeltem és nagyon szkeptikus voltam. Szűz napjegyű férfi vagyok, azóta megtudtam, hogy bak ascendenssel. Reinkarnáció témában elég tudatlan voltam, máig sem emlékszem, hogy kerültem egy ilyen oldalra. Ahogy olvastam a beszámolókat, megakadt a szemem egy lányon, akinek nem a saját képe volt a profilján, hanem egy angyal. Furcsa érzést éreztem itt belül, amit előtte még sose. Szó, ami szó, egyszerre regisztráltunk fel, és csak egymással beszélgettünk. Hatalmas szerelem lett belőle és elkezdett érdekelni a reinkarnáció témája. Nem értettem, mi húz ekkora erővel egy idegen felé, akit soha nem láttam. Már szinte fájdalmas volt, feszítette az érzés a mellkasomat. Kettő hét után költöztünk össze. A családom azt hitte, hogy megbolondultam, mert nem igazán akartam magam soha lekötni, menekültem a kötelékektől. Én is bolondnak tartottam magam, nemcsak a barátaim. Azt hittem hogy megvuduztak, mert egy olyan erőt éreztem, ami felett nincs hatalmam. Elkezdtem én is kutatni a régi életeim után. Viki rengeteget segített ebben. Nagyon szépen köszönöm mindenki nevében az elmúlt életes ingyenes hanganyagot, amit feltettél nekünk, mert mióta távol vagyok, azóta is tudom kutatni a múltam. Elég sok életemet megfejtettem már és ennek segítségével sok minden megoldódott. Elkezdtem megérteni a dolgokat. Amikor valamilyen emberrel nézeteltérésem volt vagy netalántán nem értettem a miérteket a kapcsolatokban, azonnal felkutattam a közös régi életeket és általában mindig megértettem belőlük a mostani helyzeteket és kapcsolódásokat. A szerelemre visszakanyarodva, hirtelen nagy fellángolással írtam meg azt az irományt, amikor is kettő hét ismeretség után nyaralni mentünk közösen a szerelmemmel. Azóta nem írtam, így senki nem tudta, hogyan folytatódott a történet és minimum hatvan levelet kaptunk, ami nagyon jólesett, hogy érdeklődjenek szerelmünk folytatásáról. Szerintem azt hitték, hogy vége szakadt a szerelemnek, amiért eltűntünk. De nem így volt. Belemerültünk az érzésekbe. Az első közös együtt töltött nyaralás után én kicsit megijedtem és az egóm visszavette az irányítást. Féltem, hogy ki leszek szolgáltatva. Féltem, hogy majd jól arcra esek. Elkezdtem kimenekülni a kapcsolatból, pedig előtte soha nem voltam ilyen szerelmes. Nem hittem el szerintem így utólag, hogy megérdemlem. Ez egy ördögi harc volt önmagammal, mert ettől csak rosszabbul lettem. Annyira, hogy szinte rögtön betámadott egy gerincbecsípődés, ami miatt pár hétig fel se tudtam kelni. Kaptam időt a gondolkodásra. De minél többet gondolkodtam, annál rosszabbul voltam. Fájt a szívem, és pár nappal később tüdőgyulladásom is lett. Lázas voltam és aludtam egész nap. Nem akartam a dolgokkal szembe nézni és menekültem a valóságtól. A szerelmem nem értette mi történik, mert nem reagáltam a keresésére. Közben pedig szenvedtem saját magamtól. Közben bebeszéltem magamnak hogy ez a spirituális dolog egy nagy marhaság és nincs is olyan hogy lélektárs és csak azért vonzódok ehhez a lányhoz mert megvuduztak. Nem is mertem szóba állni vele nehogy újra megbűvöljön. Elkezdtem lecsúszni testileg és érzelmileg egyre jobban. Azt hittem hogy azért van ez, mert valami mágiát raktak rám. Így még jobban azt hittem hogy menekülnöm kell mert egyre rosszabbul vagyok. Amikor volt annyi erőm hogy már felkeljek az ágyból akkor bulizni mentem a haverokkal és elengedtem magam. Kiengedtem a gőzt és el akartam felejteni ezt az egészet. De mindig csak rá tudtam gondolni. Akkor már napok óta nem keresett és ez zavart. Észrevettem, hogy a buli se tesz boldoggá, mert gusztustalan, ami a világban folyik. Láttam, ahogy megjátsszák magukat az emberek, hogy becserkésszék egymást, hazudnak, és nem a saját arcukat mutatják, hanem azt, amiről hiszik, hogy bejön a másiknak. Meglepődtem, hogy mennyi pénzéhes ember van, és olyan, akinek már az sem számít, hogy fiút vagy lányt cserkész be hétvégére. Vagyis egyre betegebb a világunk. Egyre jobban hiányzott a kedvesem, a buli nagy része úgy múlt el, hogy kint ültem és gondolkodtam. Hazafelé tartottunk, amikor jött a hidegzuhany. Majdnem történt velünk egy baleset, egy hajszálon és a jelenlétemen múlott. Ez a nagy ijedség újra gondolkodóba ejtett. Pár hónappal előtte egy ügy miatt beszéltünk erről, ha valakivel baleset történik, azt már drasztikusan állítja meg az élet, mert rossz irányba megy és változtatnia kell. Tudtam, hogy egy jelet kaptam. Felnéztem az égre, megköszöntem és sírni kezdtem. Vagy három napig nem tudtam abbahagyni a sírást. Éreztem, hogy hiányzik az út, amin elindultam. Hiányzott a kedvesem, és hiányzott a tisztulás, ami a fénybe vezet. Láttam éjszaka a drogos, pénzéhes, bulizós, alkoholista, minden függőségtől szenvedő, a világtól és megtapasztalásoktól menekülő embereket, azt a világot, melyet a sötétség és az ördög ural. Azt éreztem, a két világ között örlődöm. Mindkettőtől menekülök. A fény túl erős volt nekem, viszont ahhoz éppen elég volt, hogy már a sötétségben ne tudjak meglenni. Ez az igazi örlődés. Úgy éreztem, döntenem kell, és képtelen voltam rá. Mást mondott a szívem és mást mondott az eszem. Mérlegre tehettem volna a kettőt, és akkor azt mondanám, hogy a sötétség ellen minden porcikám tiltakozott, a fénytől pedig félt az egóm. Ennek is meg akartam érteni az okát. Hétfőn egy konzultációra mentem és óriási kő esett le a szívemről amikor megértettem dolgokat. Mindenre rávezettek, hogy magamtól jöjjek rá, mert ha én ismerem fel azokat a dolgokat, akkor megértem őket és azzal a blokk be is töltötte rendeltetését, tehát automatikusan megszűnik a félelem és az ehhez kapcsolódó szenvedés. Rájöttem, hogy azért volt a majdnem baleset, hogy figyelmeztetést kapjak egy nagyobb baj előtt. Irányt kell változtatnom, amit már elkezdtem, de megtorpantam. Nem volt baleset, csak jel, hiszen már rátaláltam az útra, csak elfordultam egy kicsit, megtorpantam. Azt mondták, abból tudom, hogy jó úton járok, hogy örül a szívem. Amikor rendszeresen tisztítottam magam napokig is a kedvesemmel voltam, csak akkor éreztem jól magam. Akkor meg minek félek? Lehet, hogy attól, hogy mi van, ha vége lesz? Rá kellett jönnöm, hogy az egóm félelmei ezek, mert érezte a vesztét az egó. De ennél sokkal jobb az az élet, amit szívből, szeretetből és lélekből él az ember. Tudtam, hogy újra ki kell nyitni a szívemet. A félelmeim ellenére mindent megtettem és egyszer csak azt vettem észre, hogy elmúltak a félelmeim. Mindig mikor megértettem valamit, akkor többet attól már nem féltem. Érdekes és felfoghatatlan dolgok derültek ki a családi karmikus kapcsolatokban, amitől oldódni kezdtek a karmikus csomók és családi blokkok. Mindenki a családból jobban lett, mert megfejtettem sok titkot. Olyan dolgokra derült fény, amiket a rémálmomba se gondoltam volna, viszont értelmet nyert egy csomó minden. Olvastam több hozzászólásban, cikkben és élettörténetben, hogy addig, amíg a családi kapcsolatait nem teszi rendbe az ember, addig sanszos, hogy ő se lesz rendben. Ezzel mostmár egyetértek, de régen nem értettem, mert azt gondoltam, az én családomon nincs mit rendbe tenni. Mégis volt. Régen nem volt gondom a pénzkereséssel, de ahogy legyaláztam magam lelkileg, anyagilag is elkezdtem visszafejlődni. Tehetetlennek éreztem magam. A kedvesem egy spirituális ember, lélekgyógyász, fel kellett fejlődnöm hozzá. Lehet, hogy túl jónak gondoltam magamhoz. Be kellett ezt vallanom magamnak. Azt hittem, nem vagyok hozzá elég okos és belülről nem tudom megadni, amire szüksége van. De rájöttem, hogy talán nem is ezt kell neki megadni, ami benne megvan, hanem azt, ami hiányzik. A materiális dolgokban viszont én jó vagyok. Vagyis mégis összepasszolunk. Tőle majd tanulok érezni és szeretni, ő meg tanulja tőlem a fizikai dolgokat. Ez a rádöbbenés hozta számomra a megértést. Felkerestem őt. Ez nem volt egyszerű, de most senkit nem untatok a részletekkel. De hónapokig tartott az, hogy vissza tudjam magam mellé hozni. Megérdemeltem, nem mondom, hogy nem. Hatalmas nagy fejlődés és tanulás és tisztulás várt rám abban a néhány hónapban. De akkor már tudtam, hogy ami az enyém, úgysem veszíthetem el, és sokkal könnyebben ment a tanulás. Örömmel és élvezettel dobtam le a láncokat magamról. Néha szép volt, néha kínkeserves. Sokszor azt hittem, a pokolban járok, olyan mélyre süllyedtem magamban. Senki ne ijedjen meg, ha a tisztulások során ilyen érzése támad, hiszen csak azok jönnek fel a mélyből, amik egyébként is feljöttek volna, csak lehet hogy még megelőzte volna sok év szenvedés. Jobb ezen minél előbb túl lenni. Minél gyorsabb, annál rövidebb ideig szenved az ember. És mi ez a kis kín ahhoz a boldogsághoz képest, ami utána vár az emberre? Eleinte azt éreztem, hogy csak lefele süllyedek, de volt egy pont, amikor emelkedni kezdtem. Szerintem addig kell az embernek ezt csinálni, amíg mindent megért, mert utána már csak felfelé fog menni és gyarapodni fog lelkileg és gyógyulni fog testileg és anyagilag is. Én mindig hipohonder voltam, de három éve makk egészséges vagyok. Eszembe se jut, hogy lehetne ezt másképp. Az egész karmát tudjuk irányítani, ha megértjük a dolgokat. Bármi történik velem, akkor az az első, hogy megkérdezem a felsőbb tudatosságomat, mit akar nekem üzenni ez a helyzet, ez a szituáció. Rögtön, gyökerébe fojtom el a problémát. Megtanultam védeni magam energetikailag, mert azt éreztem, szükség van rá. Minél nagyobb a fény valakiben, annál jobban megérzi a sötétet is. Azok között az emberek között is jó néhányról észrevettem, hogy az ördögöt szolgálják, akik spirituálisnak, meg tanítónak nevezik magukat. Mindig a lelkemtől kérdeztem a választ. Az érzéseim nem csapnak be. Ha egy spirituális ember a fizikai világban szegény, azt jelenti, hogy az érzelemgazdag tanításokat nem tudja a fölre lehozni. Aki bántja a másikat, aki irigy és a pénzért képes áttaposni a másikon, az a sötétség lényeivel dolgozik. Akiben nagyobb az egó, mint a szeretet, az nem a fényt szolgálja. Aki azt vallja, hogy ő egy különleges lény, és olyan képességei vannak, mint senki másnak, az is egóból, vagyis az ördög energiáiból él. Hiszen mindannyian egyformák vagyunk. Egy forrásból valók vagyunk. Mindenki éli az életét és oldja meg a feladatait. Aki azt hiszi, hogy több vagy jobb a másiknál, tévúton jár, és tévedésbe viszi az embereket. Mindannyiónkban ott van az Univerzum össze információja. De mindenki azokat hozza elő magából, amire szüksége van a feladatai elvégzéséhez. Más feladatokkal jöttünk ide le, ezért sem ítélkezhetünk senki felett, hiszen nem ismerjük a karmikus múltját. Nem tudjuk, kinek mit kell megoldania. De a szeretet minden karmát felold. És aki önkényesen bünteti embertársait, aki ki akarja használni energiái hatalmát, maga is alávaló. Ezek csak az én tapasztalataim, amire rájöttem az évek során. Nem kell velem egyet érteni, hiszen az sem baj, ha valaki másképp gondolja a dolgokat. A kedvesem mellett én spirituális útra tértem. Ő segített nekem abban, hogy az utamra találjak. Együtt hihetetlen nagy erő van bennünk. Ez tényleg igaz, hogy amikor az ikerlelkek találkoznak, egy akkora energia tornyosul köréjük, hogy szinte mámorban úszunk azóta. Sokszorosa az energiám az addiginak. Együtt bármire képesek vagyunk. Nagyon gyorsan költöztünk össze és rögtön össze is házasodtunk. Nem volt mit átgondolnom. Biztos vagyok benne, hogy ilyen érzéseket nem táplálhatok más iránt. Ez pedig kell nekem. Enélkül az érzés nélkül nem lennék ugyanaz. Sajnálom azokat a férfitársaimat, akik megragadnak az anyagi és az egó világában. De tudom, hogy ők is a saját harcukat vívják. Csak a párommal tudom teljességben érezni magam. Energetikailag folyamatosan együtt vagyunk. Akkor is, ha fizikailag távolabb kerülünk. Ilyen is van. Bár ritkán, mert együtt dolgozunk. Először egy közös vállalkozásba fogtunk, ami Nikinek már egész jól működött. Boldoggá tett, hogy sok embernek segíthettünk, valóban olyanoknak, akik ezt megérdemlik. Minden fokozatosan szépen rendbejött. Majd kidolgoztunk egy programot, amivel járjuk az országokat, egy tréninghez tudnám hasonlítani, és abban segítünk az embereknek, hogy segítsenek magukon. Több, mint két éve élünk külföldön, úgy érezzük, most ott van dolgunk. Arra törekszünk, jó tanító váljék belőlünk. Olyan, akiből nem hiányzik az alázat, az együttérzés, és a tisztelet. Minden embernek vannak tévelygései, nekem is voltak. Édesanyám által olyan ‘tanítókkal’ találkoztam, akiktől nagyon sokat tanultam. Pl azt, hogyan nem kell bánni az emberekkel. Megtanultam tőlük azt, hogy én nem akarok ilyen egoista lenni ffi létemre (ők nők voltak). Ők egy rendkívüli, egyedi és utánozhatatlan embernek tartják magukat, amit meg csinálnak, egyszerűen csodálatosnak, amit rajtuk kívül senki más nem tud. Az ilyen emberektől meneküljetek. Minden ember ember. Mindenkiben ott van Isten fénye. Senki nem jobb és nem rosszabb a másiknál. Egyet azért ne felejtsünk el. Az ember azért születik a földre, hogy a fizikai világban tapasztaljon. Nem azért, hogy elbujdokoljon és meditálgasson. Ezek az emberek nem tudják fizikai szintre lehozni a nagy szellemi bölcsességeiket. Hihetetlen fellengzős és értelmetlen írásokat tesznek közzé médiumok, sokat olvasok az interneten. Anyukám sorban küldi át őket. Olyan dolgokról, amit az sem ért, aki leírta. Így menekülnek el a valóságtól, és erre buzdítanak tömegeket. A változás és a felemelkedés lényege nem ebben van. Nem menekülni kell az élettől, hanem szembenézni vele. Van olyan szupergalaktikus mester, aki már nem is érintkezik az emberekkel. Azt hiszik, hogy azért, mert hangzatos szavakkal és mondatokkal fogalmaznak meg egy irományt, vagy ahogy ők fogalmazzák, médiumi közvetítést, attól az értékes lesz. Sajnos nem. Annál értéktelenebb. Azonosulni senki nem tud vele, csak jól hangzik. Vajon kinek miben vitte előrébb az életét a sok halandzsázás? A mostani időkben a tanítások sikere abban rejlik, hogy kézzel fogható megoldásokat kapjanak az emberek. Mi, akik emberekkel dolgozunk, mutassunk példát emberségből. Nagyon tisztellek és becsüllek benneteket, amiért mindig jó példával jártatok előttünk. Szerintem ez a korszak nagyon nehéz mindenkinek. De mi akartunk megszületni és fejlődni. Mi akartunk tanulni. Soha senkit nem hibáztathatunk semmiért! Mindent mi akartunk, hogy így legyen. Megtanultam, hogy ezek nem csapások, hanem magunk által kiszabott feladatok, amikben rejlenek tanulási tapasztalataink. Meg kell tanulnunk összefogni, összeadni a fényenergiánkat, mert ezzel tudunk csak egy új világot létrehozni. Aki ezt nem akarja, azt hagyni kell. Hadd maradjon a karma körforgásában. Észrevettem, hogy sokan nem értik az élet lényegét. Én is a szerelmemnek köszönhetem, nem az enyém az érdem. Nekem a kitartást, a céltudatosságot, a türelmet és az alázatot kellett hozzátennem. Őt tartom a legnagyobb mesteremnek, a szerelmemnek, a legjobb barátomnak és egy nagyon nagy uniót képezünk együtt. Már nem félek semmitől, nem aggódom, nincs miért. A szerelem és az a teljesség érzése olyan, mintha belülről jönne kifelé egy óriási fény, és ez felold minden láncot, amivel körbe vagy tekerve. Még mindig azt vallom, hogy az ember olyan társat vonz, amilyen ő magam. Se jobbat, se rosszabbat. És az ikerlelkünk pontosan ugyanott tart a fejlődésben, mint mi magunk. Tehát felesleges aggódni. Nem tud lemaradni rólunk és mi sem róla. Amikor pedig itt az ideje, megtörténik az áttörés és fel tudjuk vállalni egymást. Nálunk ez eltartott egy darabig, amit nem bánok, mert ha nincs az a tanulási időszak, amit adtunk egymásnak, akkor biztos, hogy később elváltak volna az útjaink. Hiszen ezt mi választottuk tehát a megtapasztaláson mindenképpen át kellett menni. A tisztuláson úgyszint. És ha ezt nem vállalom, nem lennék egy boldog, elégedett ember most. Valóban magamat látom Nikiben és olyan, mintha mindig együtt lettünk volna. Minden természetes. A gyermekeinket is abban a szellemben neveljük, hogy mindent merjünk kimondani, legyünk természetesek és becsületesek. Mi nem hazudunk télapót és húsvéti nyuszit, hiszen elvárjuk, hogy a gyermekek is őszinték legyenek velünk. Ők pedig minket másolnak. Egy másfél éves kislányunk van, és úton van a második, aki szintén kislány, már megmutatta magát. A gyermekünk is az élethez van szokva, szinte egyfolytában utazunk, jövünk megyünk, mindenhez alkalmazkodik, és tanít bennünket az életre. Nem nyomjuk el a benne lévő ősi ösztönöket. Nem szidjuk, nem neveljük. Egy számomra nagyon jó és hiteles férfi tanító társam mondta, hogy indiai útja során azt mondták neki az ott élők, hogy a gyermekeiket nem nevelik. A kutyát és a macskát nevelik, hogy ne szarjon be a házba. A gyerekeket szeretik… Azért olyanok, amilyenek. Ezt nagyon megjegyeztem. Mi sem nevelünk, hanem szeretjük a gyermeket. Nekik a szeretetünkre, időnkre van szükségük, semmi másra. A szerelem megtanította velem az élet lényegét és értelmét. Ösztönzött a fejlődésre, a megértésre. Segített sokkal jobb emberré válnom. Segített a szerelem felelősséget vállalnom. Segített letennem az egóból és segített megengedni magamnak, hogy merjem használni az érzéseim. Segített egységben maradni, és segített leadni az önzésemből. Meggyógyította szívem és lelkem, ezáltal a testem is, és segített kipucolni a múltat. Tudom, hogy ennek így kellett lennie, hiszen ez egy olyan egyezség volt köztünk, ami még leszületésünk előtt a mennyben köttetett. Földi értelemben, hálás vagyok a páromnak, Nikinek, az elmúlt négy évért és a következő nyolcvannégyért, ami vár ránk. Minden felismerésért és szeretetért. Köszönöm szépen Vikinek, és a későbbiekben Mártinak is, hogy ennyi időt és energiát rám fordítottak és segítettek elindulni ezen az úton, melyen megtaláltam a fényt, a küldetésem és a társam. És szerencse, hogy létrehoztátok sok éve azt az oldalt, ahol beszélgetni tudtunk. Minden embertársamnak köszönöm a leveleket, a megkereséseket, és köszönöm, hogy leírhattam mindezt nektek és köszönöm, hogy elolvastátok. Mindenki megérdemli ezt a feltétel nélküli szeretetet. Egy dologban különböznek csupán az emberek. Van, aki még nem tökéletesen tisztította meg magát, hogy ezt a mennyei érzést a földre lehozza. Jó és örömteli munkát és életet kívánok minden embertársamnak. Kis idő múlva újra jelentkezem, a következő néhány hónapot ismét Dél-Amerikában töltjük. És ne felejtsétek, a szeretet mindent felold. Minden sötétséget!
MUAH! Tibi (és Niki)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése